Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In Memoriam

Kedves öreg kutyám, Maci emlékére. (2000.11.01-2014.07.09)

20140604_165130.jpg20140616_235359.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20140628_092720.jpg20140629_135724.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20140620_121648.jpg1551477_744286515634851_4022675484025130029_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20140604_161736.jpg20140606_201928.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

"SZIVÁRVÁNYHÍD

A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
 

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.


Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.


Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyosabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.


Együtt mentek át a Szivárványhídon.

 

 

 

 

 

 


/Ismeretlen szerző/ "

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.